Egyszer az anyám, akinek a mottója: "Ufók pedig nincsenek", egy éjszakai útján három percig mégis megtért. Egy faluból ment át egy másik faluba kocsival egy folyó töltésén. Feltűnt neki, hogy a látóhatár szélén valami furcsa, alakját változtató fényjelenség van. Bátran ment tovább, gondolván, hogy majd ha közelebb ér, rájön, mi az. Tévedett. A valami közelebb jött, és minél közelebb volt hozzá, annál kevésbé volt ötlete a látvánnyal kapcsolatban. A valami kontúrjai folyamatosan mozogtak, villogtak a fények, semmilyen ismert földi objektumra nem hasonlított. Anyu egy kicsit megdermedt, de tovább hajtott előre. Valamiért fontos volt hangosan kimondania, hogy szellemek, ufók és csodák nincsenek. Harminc másodperccel később már csak ötven méterre lehetett a dologtól, és megdöbbenve motyogta: Ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt mondanám, hogy ufó. A lelke csücskében egy picit örült is: az ő kedvéért egy idegen galaxis leküldött az útra egy villogó micsodát... és félt. Lehúzódott és megállt. Egy örökkévalóságnak tűnő perc múlva figyelmét az útra kényszerítette. Aztán a micsoda eldübörgött mellette. Olcsó izzók szanaszét egy arató-cséplő gépen, amihez hozzáhegesztettek egy böhöm nagy vasrudat keresztbe. A vezetőfülkében P. Józsi, a helyi kocsma dísze imbolygott az elmaradhatatlan svájcisapkájában, és fogatlan mosollyal üdvözölte a feneketlen röhögésben kitörő ősömet. Aztán, kicsit csalódottan indult tovább az úton maminkó, azt motyogta: HÁ' NEMMEGMONTAM, HOGY UFÓK PEDIG NINCSENEK?!

(De vannak!)

Oldal: Anyám, a hitetlen, és az ő ufója
zombik szellemek ufók - © 2008 - 2024 - zombik-szellemek-ufok.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat